...előbb voltál nő, mint ahogy tudatára ébredtél...

Az emberi faj maga is megtestesíti az Univerzum kettős természetének törvényszerűségeit: nevezetesen, hogy az ember vagy férfiként, vagy nőként születik. S mivel az egyén egyszerre mindig csak az egyik pólus tendenciáját képviseli, állandó vágyakozás hajtja az ellentett felé - hiszen stabilitásra törekedvén, azt csak az ellentétek szintézisében nyerheti el. A pólusok egymáshoz közeledése azonban nem mehet végbe külső és belső nehézségek, akadályok, konfliktusok felismerése és megoldása nélkül. Az ember abban az előnyös - és néha gyötrelmes - helyzetben van, hogy megadott számára a tudat: az öntudat, az önfelismerés és önreflexió képessége, amellyel akaratlagosan, s bizonyos belső szabadsággal kezelheti a férfi és női létből adódó problémákat.

Az ember biológiai léte zárt genetikai meghatározottságban telik. Ezért az emberi élet vagy férfi vagy női lét. A két nem kölcsönös egymásrautaltsága, egymást kiegészítő meghatározottsága teszi teljessé az életet. A történelmi-kulturális módosulások természetesen kisebb-nagyobb mértékben módosítják a férfias, illetve nőies viselkedés- és magatartásformákat, azonban ez mit sem változtat a biológiai determináción, s így másodlagosan azokon a pszichológiai szükségleteken, amely lényegében a két nem igenelt függőségén alapul.

Tény, hogy az ember vagy Nőnek, vagy Férfinak születik, de az, hogy valóban Nőként vagy Férfiként éli-e le az életét, beteljesíti-e hozott küldetését az érzelmi tapasztalat, a szándék és az igenelt függés gyakorlatba emelésének függvényébe alakul.

Más a férfi élet és más a női élet. A teljesség a két nem konfliktusokon átívelő harmóniája, amely nem csak két felnőtt ember, hanem az anyai-apai szerepkörben való együttműködés révén meghatározza gyermekük első éveit, sőt évtizedeit. Életre szóló muníciót teremt és alapvetően befolyásolja akár több generáció életérzését és léttel kapcsolatos alapélményét.